Ukrán betegség - Pelle János,Európai Unió,Putyin Oroszországát,Egyesült Államok,Viktor Juscsenko,Julia Timosenkóval,Régiók Pártját,JobbINFO Extra, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ukrán betegség

2007-04-22 19:08:01, vasárnap

	Ukrán betegség Pelle János 2007. április 22. 12:14 Senki sem tud kiigazodni azon, ami ma Ukrajnában történik, holott mindenki tudja, hogy a helyzet veszélyes, és az egyik legnagyobb területű és lélekszámú európai államot, Magyarország észak-keleti szomszédját polgárháború és felbomlás fenyegeti. Körülötte az összes ország tehetetlen, az Európai Unió is csak a vállát vonogatja. A 2004-es kijevi válság során egyes külföldi politikusok a hatalmas szomszédot, Putyin Oroszországát vádolták, s az Egyesült Államok felelősségét is feszegették -, napjainkban nyoma sincs ilyen hangoknak. Igaz, napirenden van Ukrajna belépése a NATO-ba, de ez pusztán biztonságpolitikai kérdés, valószínűleg semmi köze sincs ahhoz, ami a határain belül zajlik. Pártok, társadalmi mozgalmak és karizmatikusnak tűnő politikusok tűntek fel az elmúlt években a semmiből, akikkel szemben 2004 decemberében még állást foglalt a külföld: voltak rokonszenvesek, "reformpártiak", és konzervatívak, "moszkovita oligarchák" képviselői. De már senki sem veszi a bátorságot, hogy eldöntse, kik a "jók", és a kik a "rosszak", a narancsszínű, vagy a kék zászlókat lobogtatók. Teljes a zűrzavar, hatalmi vákuum van kialakulóban, bellum omnium contra omnes, ahogy egykor a rómaiak jellemezték az anarchiát. Pedig az események meghatározó szereplői most is a 2004-ben feltűnt személyek és mozgalmak: egyrészt a Mi Ukrajnánk nevű párt, élén a mérgezést túlélt Viktor Juscsenko államfővel és a formás menyecskével, Julia Timosenkóval, aki saját Blokkja élén domborít a kijevi radában. A narancsos "forradalmárokkal" szemben áll a másik Viktor, Janukovics miniszterelnök, aki a Régiók Pártját vezeti, a jobbára kelet-ukrajnai, orosz nemzetiségű szocialisták és a kommunisták támogatásával. De mi van a kiéleződő szenvedélyek és az elhúzódó tömegtüntetések mögött? Mi a valódi tétje annak, hogy egyszerre tartják-e meg parlamenti választást és elnökválasztást, vagy nem? Anyagi érdekek állítják szembe a két ellentétes tábor tagjait, ami kapcsolatban lehet az országot behálózó kőolaj- és gázvezetékek tranzitszállításaiból származó, amúgy kézen-közön eltűnő, óriási jövedelmekkel? Vagy a nacionalizmus "szülési fájdalmai" rángatják görcsbe azt az országot, ahol napjainkban születik meg, ha igaz, az a nemzetállam, melyről egyes lelkes értelmiségiek már több mint egy évszázada álmodtak, és amelyért annyian ontották a vérüket? Miért nem képesek konszenzusra jutni a hatalmas ország és közel ötvenmilliós népe érdekében a politikai erők, holott, tömérdek a kínzó, orvoslásra váró társadalmi és gazdasági probléma, a rohamosan zuhanó népszaporulattól a terjedő kábítószer fogyasztásig, a munkanélküliségtől a szervezett bűnözésig? Valahogy az érzésem, hogy az, ami most Ukrajnában történik, a legsúlyosabb megnyilvánulása annak a kórnak, mely a térség összes országában, így nálunk is fellelhető. Az "ukrán betegség" új formája nem a testet gyengíti le, hanem a közösségi szellemet, az érzelmi energiákat. Nemcsak egyéneket, de tömegeket sodor a "minden mindegy" állapotába, mely elválaszthatatlan a kilátástalan gyűlölködéstől, az öncélú acsarkodástól. Hajdan az "ukrán betegség", melyet a keleti frontra vezényelt magyar katonák és munkaszolgálatosok jó része elkapott, a vérhas egyik elhúzódó válfaja volt. A betegek belei a kór miatt naponta többször is kiürültek, s ők egy-két héten belül legyengülve meghaltak. Másként pusztít a "mentális ukrán betegség" az "új Európa" polgárai, köztük a magyarok között. Ők szellemileg erőtlenednek el, elvesztetik a hitüket mindenféle eszmében, viszolyognak a pártoktól és vezéreiktől, a túlélésen kívül semmi sem érdekli őket. Nincs sem egyéni, sem pedig közösségi jövőképük, arra meg végképp nem hajlandók, hogy bármilyen áldozatot hozzanak a társadalom problémáinak megoldásáért. Sorscsapásként éljük meg a konvergencia-programot, az adók és a járulékok állandó emelését, nem bízunk a politikusokban, illetve a társadalom intézményeiben. Ha a rendszerváltás idején még volt valamiféle illúziónk arról, hogy a gazdag és nagylelkű nyugat majd a keblére ölel bennünket, mára nyoma sincs. Ma már úgy tűnik, a "vasfüggöny" évtizedeken keresztül viszonyítási pont volt, a nyugatiak világnézetét meghatározó tényező. Eltűnése után az európaiak egyszerűen nem ismerik ki magukat az állandósuló zűrzavarban. Azok, akik nyugaton éltek, megtanulták értékelni a szabadságot, amit ma már maguk sem becsülnek túl sokra. Míg akik keleten, azok bajaik okát találták meg a falban, illetve az azt rájuk kényszerítő szovjet politikában, s az tartotta bennük a reményt, hogy egyszer mégiscsak felszabadulnak. Az ukránok, akik századokon keresztül éltek együtt a lengyelekkel, a zsidókkal és az oroszokkal, most hirtelen maguk sem tudják, hogy mihez kezdjenek: az előbbieket részben elüldözték, részben kiirtották, de mit kezdjenek az utóbbiakkal, akik szegről-végről a rokonaik? Hány nemzedéknek kell felnőnie, amíg a "létező szocializmus" poshadt melegéhez szocializálódott társadalom elsajátítja az amerikai wild west pionírerényeit? Vagy ezek fölött is eljárt az idő, és mi már csak két életforma között választhatunk: vagy csődbe ment vállalkozók leszünk, vagy pedig alkoholba menekülő segélyezettek? Az egyik életpálya végén a szívinfarktus, a másikon a májcirózis vár ránk, de mindkettő az "ukrán betegség", a mentális csőd szövődménye. A külpolitikai elemzők közül senki sem veszi a bátorságot, hogy állást foglaljon az ukrán belpolitikai válságában. Bíznak benne, hogy előbb-utóbb felülkerekednek a társadalom egészséges erői, az értelmiség pedig megtalálja a kiutat a krízisből. Talán akadnak új politikusok, akik képesek leküzdeni a régi politikusok által gerjesztett általános undort és viszolygást, új értelmet adva olyan kifejezéseknek, mint "nemzeti szolidaritás", "társadalmi felelősség". Jó lenne, ha a bomlás hangjain, a recsegésen és a ropogáson kívül más hangok is hallatszanának végre Kelet-Európából. JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: szocializálódott, forradalmárokkal, népszaporulattól, karizmatikusnak, tömegtüntetések, felülkerekednek, elnökválasztást, megnyilvánulása, rendszerváltás, felszabadulnak, pionírerényeit, gyűlölködéstől, miniszterelnök, rokonszenvesek, sorscsapásként, intézményeiben, politikusokban, kifejezéseknek, hallatszanának, segélyezettek, támogatásával, szívinfarktus, választhatunk, reformpártiak, acsarkodástól, jövedelmekkel, értelmiségiek, nacionalizmus, oroszországát, konzervatívak, kialakulóban, szocialisták, viszonyítási, konvergencia, ötvenmilliós, konszenzusra, helyzet veszélyes, egyik legnagyobb, összes ország, 2004-es kijevi, határain belül, elmúlt években, rómaiak jellemezték, események meghatározó, 2004-ben feltűnt, mérgezést túlélt, formás menyecskével, kijevi radában, másik Viktor, jobbára kelet-ukrajnai, kommunisták támogatásával, kiéleződő szenvedélyek, Pelle János, Európai Unió, Putyin Oroszországát, Egyesült Államok, Viktor Juscsenko, Julia Timosenkóval, Régiók Pártját, JobbINFO Extra,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]